Alattomosság?

Alattomosság?

Az alattomosság, ez az, ami most érdekel. Miért fontos ez bárkinek? Miért követjük el? Alatt tenni szert előnyre?

Pedig sokan csinálják.
És mivel minden, ami körülöttem van az én teremtésem, valahol én is alattomos kell legyek...
Keresem magamban.
Mik azok az életterületek, ahol én így viselkedem? Hol nem vállalom nyíltan magam, a szándékom, még több, az akaratom?
Hol lenne fontos számomra előrébb jutni, MÁSOKTÓL előrébb? 
És akkor ott megteszem. Előrébb kerülök csellel. Előrébb kerülök rejtett szándékkal, rejtett indulattal, rejtett agresszióval. 
Nem könnyű ezt a területet megtalálni, mert nem annyira szemet szúró ilyenkor az indulat, hiszen éppen rejtett, alatt-tomos...
És mi alatt van? Az észrevehető alatt, az azonnal figyelmet keltő alatt. Éppen ezért dugom oda el. Hogy ne lássa egyből az áldozat, az akit éppen le akarok előzni. 
Így viszont most, amikor keresem, én sem könnyen találom meg. Pedig van, kell legyen, mert tapasztalom az életemben más emberek alattomosságát! És ha velem történik, akkor ez bennem is megvan. 
Azt hiszem, megtaláltam! 
Le akarlak győzni Téged. Azért, mert félek Tőled, félek, mert Te is győzhetsz..! Hiszen Te olyan ügyes vagy, erős is vagy, és tehetséges. És ha Te győzöl, akkor kiderül, hogy én nem vagyok sem ügyes, sem erős, sem tehetséges annyira. Mennyire?
Amennyire én szeretném. Világbajnok szeretnék lenni. Mert azoknak nagyon jó! Azokat mindenki elismeri, tiszteli, elfogadja. Ők sikeresek.

Ez is egy csúnya emberi játszma. Alattomosnak lenni. Megengedni magunknak, hogy rejtetten szerezzünk előnyt valakivel szemben. Ott, ahol Ő nem veszi észre a cselt, a becsapást, a lopott előnyt. És mivel csúnya emberi játszma, nincsen érte jutalom.
Az előny nem marad meg, mindketten a mélybe esünk a csel miatt. 
Én, aki alattomos vagyok, képtelen vagyok megalapozott sikert elérni, csak a legyőzött ellenfélhez képest kerülök előrébb. Nincsen igazi érték amiért küzdök, csak Őt akarom kicselezni. Ha sikerül, akkor ahelyett, hogy valóban előrébb jutnék, a becsapás által Ő kerül hátrébb. 
És mivel magamat hozzá képest mértem, én magam egy jottányit sem jutok előrébb. 
Ő viszont lassan észreveszi a helyzetet, és dühös lesz. Hogyan lehetett Ő ennyire figyelmetlen?! Hogyan lehetek én ennyire elvetemült?! Mindkettőnkre haragot fog zúdítani, aminek következtében ki is alakul a harc. Minden eszközével támad engem, és önmagát is, hiszen Ő is csak hozzám képest fog küzdeni. Ha jól csinálja, sikerül neki engem maga alá gyűrnie. Így kerülünk mindketten a szakadékba. 

Ezt csináljuk mi emberek nap-mint nap. 

Figyelnünk kell magunkra, észrevenni a legkisebb kis cselt is, amit mások kárára követünk el.
Csak így tudjuk elkerülni az alattomosságot, így tudunk mind előrébb kerülni. 

Vissza